A magyar kaszinók története

Előzmények: minták nyugatról

A XVIII. század végének Magyarországán a társas művelődésnek már voltak csírái: kávéházak, olvasókabinetek, főúri szalonok. Hiányzott azonban az az állandó, szervezett keret, amelyet Nyugat-Európában a klubok jelentettek. A londoni klubélet (zárt körű, tagsági alapon működő egyesületek hálózata) a magyar utazókra mély benyomást tett; Széchenyi István kifejezetten ezt a mintát akarta itthon meghonosítani.

1827: az alapítás

A pesti kaszinó 1827 júniusában alakult meg, és 1830-tól Nemzeti Casino néven működött. Célja a „közművelődés, közhasznú eszmecsere és kellemes társalgás” előmozdítása volt: könyvtár, hírlapok, viták, estélyek. A reformkorban a kaszinó a politikai közélet informális fórumaként is működött; az országgyűlési szünetekben itt találkozhattak a reformeszmék hívei. A részletes történetet külön írás mondja el.

A reformkori mozgalom

A minta gyorsan terjedt: Szegeden már 1829-ben, Debrecenben 1833-ban alakult kaszinó, és 1830 körül országosan több mint harminc, 1848-ig pedig több száz kaszinó és olvasótársaság jött létre. A vidéki körök jellemzően a pesti alapszabályt másolták, és a helyi közélet központjává váltak: könyvtárat gondoztak, lapokat járattak, bálokat és felolvasásokat rendeztek. Erről szól a vidéki kaszinókról írt cikkünk.

Önkényuralom: szünet és túlélés

A szabadságharc leverése után az egyesületi élet gyanús tevékenységnek számított: számos kört feloszlattak, az 1852-es egyleti szabályozás pedig szigorú korlátok közé szorította a működést. A kaszinók egy része mégis túlélte ezt az évtizedet, mások, mint a gyulai kör, az 1850-es évek második felében újjászerveződtek. A társas művelődés igénye erősebbnek bizonyult a tiltásnál.

A dualizmus: fénykor és rétegződés

A kiegyezés után az egyesületi élet robbanásszerűen nőtt (a budapesti egyesületek száma megtízszereződött), és a kaszinóvilág ekkor érte el legnagyobb kiterjedését. Egyben ekkor vált véglegesen rétegzetté: az arisztokrata Nemzeti mellett 1883-ban megalakult az úri középosztály Országos Kaszinója és a nagypolgári Lipótvárosi Casino, működtek tiszti, tisztviselői, kerületi és üzemi körök. A dualizmus kori kaszinóvilágról külön írásunk ad áttekintést, a körök belső életéről pedig a kaszinói mindennapokról szóló cikk.

A két világháború között

Az első világháború és a forradalmak megtépázták, de nem szüntették meg a kaszinókat: a nagy budapesti körök és a vidéki egyesületek többsége a két világháború között is működött, bálokkal, serleglakomákkal, könyvtárral. A korszak azonban már a lassú kifáradásé volt; a társasági élet súlypontja fokozatosan más terek, a kávéházak, klubok, sportegyesületek felé tolódott.

1945 után: a felszámolás

A második világháború után a kaszinók sorsa rendeleti úton pecsételődött meg: a feloszlatások és egyesületi felülvizsgálatok 1945 és 1948 között az egész hálózatot elsöpörték. Az épületek új funkciót kaptak, a vagyonok szétszóródtak, a könyvtárak jobb esetben közgyűjteménybe kerültek. Ezt a folyamatot a megszűnésről szóló írás követi végig, az épített örökség sorsát pedig az Épületek és helyszínek rovat.

Ami megmaradt

A magyar kaszinótörténet öröksége ma három helyen érhető tetten: az álló épületekben, a levéltári-könyvtári anyagban és a nyelvben, vagyis a kaszinó szó jelentésrétegeiben. Ez az oldal mindhármat igyekszik bemutatni.