A Nemzeti Casino története (1827–1945)

Egy angol ötlet Pesten

Széchenyi István nyugat-európai útjain ismerte meg a londoni klubok világát: zárt körű egyesületeket, ahol a politikai és gazdasági elit kötetlenül találkozhatott, újságot olvashatott, vitázhatott. Itthon ilyen intézmény nem létezett. A rendi országgyűlés évekre szünetelhetett, és a két ülésszak között a közélet szereplőinek nem volt hol találkozniuk.

Az 1825–27-es országgyűlés végén Széchenyi ezért egyesület alapítását kezdeményezte. A felhívás gyorsan támogatókra talált: 1827. június 10-én negyvenhat taggal megtartották az alakuló ülést a Dorottya utcai Vogel-ház első emeletén, augusztus 20-án pedig (ekkor már százhetvenöt taggal) hivatalosan is megnyílt a Pesti Casino. A kitűzött cél a korabeli megfogalmazás szerint a „közművelődés, közhasznú eszmecsere és kellemes társalgás” előmozdítása volt.

Pesti Casinóból Nemzeti Casino

Az egyesület 1830-ban vette fel a Nemzeti Casino nevet, és ekkorra tagsága is háromszázötven fölé nőtt. A kaszinó ezekben az években költözött át részben a Duna-parti Lloyd-palotába, és vált azzá, aminek Széchenyi szánta: állandó fórummá, ahol a reformkor vitái az országgyűlési szünetekben sem álltak le. A lóversenyzés meghonosításától a gazdasági egyesületek szervezéséig több reformkori kezdeményezés indult kaszinói beszélgetésekből.

A minta ragadós volt: az 1830-as években országszerte kaszinóalapítási hullám indult, és 1848-ig több száz hasonló egyesület alakult a vármegyékben és a városokban. Erről külön írásunk szól: Vidéki kaszinók és polgári társaskörök.

Könyvtár, hírlapok, serleglakomák

A kaszinó működésének központjában a művelődés állt. Könyvtárát Széchenyi 338 kötetes adománya alapozta meg; az állomány az 1880-as évekre mintegy 19 000, a második világháború előtt már nagyjából 30–35 000 kötetre nőtt, és a hazai meg külföldi hírlapok tucatjai jártak az olvasóterembe. Emellett a kaszinó estélyeket, hangversenyeket és bálokat rendezett, tagjai számára pedig éttermet, biliárd- és játékszobákat tartott fenn.

Széchenyi halála után a tagság sajátos emlékezési formát alakított ki: évente ünnepi lakomán, úgynevezett serlegbeszéddel idézték fel az alapító emlékét. A beszédeket kötetbe gyűjtve is kiadták; a hagyomány a kaszinó fennállásának végéig élt.

A Cziráky-palota

Az egyesület 1859-ben költözött a Hatvani utca (a mai Kossuth Lajos utca) és a Szép utca sarkán álló Cziráky-palotába, amelyet Hild József tervezett a Cziráky grófi család számára még az 1820-as évek végén. A kaszinó 1871-ben megvásárolta az épületet, majd Ybl Miklós tervei szerint 1874-től fokozatosan átépíttette; a munkálatokat Ybl halála után Meinig Artúr folytatta.

A palota a főúri kaszinóélet mintaterévé vált: volt benne Széchenyi-terem az alapító portréjával, Deák-terem, olvasóterem, könyvtár, biliárdterem, játékszobák, ebédlő és bálterem. A házban töltött estek szigorú, mégis otthonos rendjéről külön írásban lesz szó: hogyan működött egy kaszinó belülről.

Zárt világ a csúcson

A Nemzeti Casino a dualizmus korára az arisztokrácia klubja lett: taglétszáma a XIX. század végén hétszáz körül mozgott, és bár a tagok között polgári foglalkozásúak is akadtak, a hangot a főnemesség adta meg. A tagnévsorban időről időre külföldi uralkodóházak tagjai is feltűntek: a walesi hercegtől, a későbbi VII. Eduárd brit királytól Rudolf trónörökösig. A századfordulós Budapest eközben kaszinók egész rendszerét építette ki a maga társadalmi emeletei szerint; erről a dualizmus kori kaszinóvilágról szóló írásunk ad képet.

Az utolsó évek

A kaszinó 1944-ben működött utoljára. Budapest ostroma alatt a Cziráky-palota súlyosan megsérült, az egyesületet pedig 1945 áprilisában belügyminiszteri rendelettel feloszlatták; sorsában az ország szinte valamennyi kaszinója osztozott a következő években. A romos székházat később lebontották, helyén ma irodaház áll. A könyvtár fennmaradt, mintegy 18–19 ezer kötetes állományát ma a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára őrzi.

A név nem tűnt el végleg: 1990-ben Nemzeti Casino néven ismét alakult egyesület Budapesten. A történeti intézmény azonban az 1945-ös feloszlatással lezárult, ahogyan az a korszak is, amelyben egy ország közélete klubok szalonjaiban szerveződött.